2009.09.09. 23:31
Eljutni egyszer
Milyen mély alattam a kék
mennyire semmi vagyok most
egy-egy hullám megdob, visszahúz
pirosra festett hinta kislánykoromból.
Vagy vannak a szívkamrák: ott is
a tenger zúg, a sós víz odacsattan
a sziklafalakhoz, utat keres
a középpont felé; onnan jönnek
a könnyek, oda szeretnék eljutni
egyszer én is.
Kép: Robert&Shana Parkeharrison
A bejegyzés trackback címe:
https://mataykata.blog.hu/api/trackback/id/tr631372179
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nimandi 2009.09.10. 09:30:00
Hú, mire felébredtem, lett egy újabb. Vajon véletlen, hogy az utóbbi két feltöltésed alkalmával két-két vers került fel? Talán ér, ha én is összevonva írok, főleg, mert nem tudom nem egymáshoz képest nézni őket.
Az elliptikus fény nagyon tiszta, egyszerű, ütős, nagyon szeretem azokat a verseket, ahol néhány finom, minimalista és élesen ábrázolt kép, valami 'kis dal' jelenít meg valami nagyon erős érzést, ez is ilyesmi lett, és ezért tetszik, a fénytojás először idegen volt, de már nem az, hanem éppenhogy ismerős központ lett bennem is. Amit én talán reszelnék rajta, az valahogy a ritmusa, mintha picit lazára lenne engedve, de nem tudom, miért érzem így.
Az Eljutni egyszer sokkal kevésbé kiforrott, ez az érzésem. Mégis, sokkal jobban tetszik, nagyon szeretem, amikor a vízről, a tengerről írsz, annyira hozzád tartozónak érzem, mély és titokzatos, megfejtésre inspiráló, de tökéletesen soha nem megfejthető elemek készülnek a verseidben, ahogy a gyereklét előkerülő dirib-darabjaból is (a labda, ami nem is versben szerepelt itt a blogodon, a hinta). Nem tudom, mit kellene rajta javítani, talán csak töredékes, és még nincs előttem az egész szöveg, talán a második versszakot kellene drasztikusan átrendezni, a könny, a szív, a tenger már így felsorolva is veszélyes üzem. ,)
Hát, remélem, írtam végül valamit. ,) Már para vagyok a repüléstől nagyon. Ja, és a fotó itt fent, hát nem sok fotóst ismerek, de ők valamiért elraktározódtak a fejemben, szeretem a képeiket nagyon.
-g-
Az elliptikus fény nagyon tiszta, egyszerű, ütős, nagyon szeretem azokat a verseket, ahol néhány finom, minimalista és élesen ábrázolt kép, valami 'kis dal' jelenít meg valami nagyon erős érzést, ez is ilyesmi lett, és ezért tetszik, a fénytojás először idegen volt, de már nem az, hanem éppenhogy ismerős központ lett bennem is. Amit én talán reszelnék rajta, az valahogy a ritmusa, mintha picit lazára lenne engedve, de nem tudom, miért érzem így.
Az Eljutni egyszer sokkal kevésbé kiforrott, ez az érzésem. Mégis, sokkal jobban tetszik, nagyon szeretem, amikor a vízről, a tengerről írsz, annyira hozzád tartozónak érzem, mély és titokzatos, megfejtésre inspiráló, de tökéletesen soha nem megfejthető elemek készülnek a verseidben, ahogy a gyereklét előkerülő dirib-darabjaból is (a labda, ami nem is versben szerepelt itt a blogodon, a hinta). Nem tudom, mit kellene rajta javítani, talán csak töredékes, és még nincs előttem az egész szöveg, talán a második versszakot kellene drasztikusan átrendezni, a könny, a szív, a tenger már így felsorolva is veszélyes üzem. ,)
Hát, remélem, írtam végül valamit. ,) Már para vagyok a repüléstől nagyon. Ja, és a fotó itt fent, hát nem sok fotóst ismerek, de ők valamiért elraktározódtak a fejemben, szeretem a képeiket nagyon.
-g-
mátaykata 2009.09.10. 09:36:12
De jó hosszút írtál, köszönöm! A repüléshez segít, ha fel- és leszálláskor cukorkát szopogatsz. Bár mostanában mintha alacsonyabban szállnánk, nem dugul be olyan gyakran a fülünk. (Nekem legalábbis nem, pedig kiskoromban még az orrom is vérezni kezdett a magasban.)
Meglepődtem, hogy a fénytojásos vers tetszett, szerintem rém gyenge, de mégsem titkolhatom el, akkor minek is írtam. Valóban laza kicsit, át sem igen gondoltam, csak begépeltem ide, úgy, ahogy a millparkban a sör mellett megszületett.
És amit a veszélyes üzemről írsz, (vér, tenger, szív, könnyek)magam is érzem, ebben a versben azt próbálgatom, hogy meddig elviselhető ez így. Talán túllőttem a célon. Mindkét vers alakul még, remélem.
Jó utat neked!!
k
Meglepődtem, hogy a fénytojásos vers tetszett, szerintem rém gyenge, de mégsem titkolhatom el, akkor minek is írtam. Valóban laza kicsit, át sem igen gondoltam, csak begépeltem ide, úgy, ahogy a millparkban a sör mellett megszületett.
És amit a veszélyes üzemről írsz, (vér, tenger, szív, könnyek)magam is érzem, ebben a versben azt próbálgatom, hogy meddig elviselhető ez így. Talán túllőttem a célon. Mindkét vers alakul még, remélem.
Jó utat neked!!
k
Nimandi 2009.09.10. 10:08:08
@mátaykata: Lehet, hogy gyenge a fénytojás, de a gyenge versek is tetszhetnek az embernek. ,) De nem is tudom, mi a gyenge vers, és azt sem, megérzem-e ezt magamnál vagy másnál, mindenesetre most valahova eljutott nálam az a szöveg.
A cukorka sajnos nem segít azon, hogy egy fémdobozban vagyunk bezárva mindentől rettentő távol, tehetetlenül kiszolgáltatva, még kaját is bedobozolva kapunk. Bár lehet, hogy a pelevini halálcukorka segítene. ,)
Akkor két hét múlva jelentkezem.
A cukorka sajnos nem segít azon, hogy egy fémdobozban vagyunk bezárva mindentől rettentő távol, tehetetlenül kiszolgáltatva, még kaját is bedobozolva kapunk. Bár lehet, hogy a pelevini halálcukorka segítene. ,)
Akkor két hét múlva jelentkezem.
Utolsó kommentek