Kifelé indulunk egy sávból,

ez olyan hely volt, ahol

lebegtünk korábban. Mi történt

azóta, mi tartja a madarakat az

égen, újabban ez foglalkoztat.

Te pedig nem szeretsz már

sétálni, azt mondod, időpocsékolás.

A cipőket egy dobozba zsúfolod,

én biztos szín szerint válogatnám szét,

te pazarlod a látványt. A megmaradt

festéket is kiöntöd, egészen zöld lesz

tőle a mosdókagyló. Nem tartunk meg

semmit, ami haszontalan. A gömbformák

ellenségeiddé válnak a költözés alatt, mindez

logikátlan, bedobozolhatatlan, törékeny - mondod.

Úgy érzem, mintha rám is másképpen néznél,

keresed, mely részek lennének elhagyhatóak.

Fotó: Telek Balázs www.fotografus.hu

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.